Télapropó
A felnőttek Télapója már nem olyan szép mint a minta gyerekeké. Az emlékeim olyanok,mint amikor gyermekként nézegettem a sárga üveggömböt a karácsonyfa alján. Az egész szobát lehetett benne látni,és minden eltorzult méretekben volt látható. "Színről színre" ugrálva azonosítani lehetett hogy éppen mi látható. A szekrény fagolyóvá,az ajtó elérhetetlen távolságúvá lett. Abban az időben változtak a szőlőszemek görögdinnyévé,amikor az erkélyről leesve nyomot hagytak az aszfalton. De akkor volt az is,amikor a szomszéd dán-dogja megtanított gyorsan futni játszásiból.Kergetett a ház körül,én meg már amikor azt hittem hogy nem tudok gyorsabban futni,akkor tudtam 🐶 A fejünk egy magasságban volt,de ő négykézláb,én meg állva voltunk ugyanolya magasak. Interaktív játékként a kis-testvérem lábujjai szolgáltak,mert még csecsemőként megvannak mindenkinél a majomreflexek. Őseinknél a fogóreflex minősége biztosította az életben maradást,s ez és még sok-minden más is ösztöneinkben fennmaradt örökségünk.
Csupaszok lettek a nőstényeink,így már kapaszkodni sem tudnak a szőrbe a gyerekek. A hímek meg kopaszkodnak,a kopasz kódnak a következtében.
Hogy a divat milyen változásokat okoz :))) Az asszony jobban tetszett szőrtelenül,s ezért,miközben a férfi tépte ki a szőrt a nőről,a nő tépte a hímjének a haját.Persze ez nem biztos hogy ezért alakult ilyenné,de nyugodtan megcáfolhat az aki ott volt akkoriban 🙈
12 napos karácsony,Szárnyal az égen,Mikulás rémálma,..... fogjátok!🙷