Mit kezdhetünk?
Mit kezdhetünk a szüleink születése előtti traumáival? "Kezdhetünk" Erre a kérdésre felmerülhet sokakban az a kérdés,hogy: Miért érdekelne az minket?
Különböző idők alatti körforgása a dolgoknak van. Vissza-visszatérve jönnek elő,valahol más formákban,valahol szinte ugyanaz,ugyanúgy.
Aki tagadja azt hogy javulnia kellene,annak,azoknak semmi dolguk ezekkel a kérdésekkel,s a tökéletességük ragyogásával élhetik tovább [ ] életüket.
- Hogy kell feltenni a kérdést,hogy választ is kapjunk a kérdéseinkre? Nagy valószínűséggel a szülők sem tudják a születésük előtti traumáikat. Ezért ennek tudatában kell megfigyelni őket,hogy vajon: Mitől lettek olyanok,amilyen viselkedéseket tesznek?
Volt egy-egy lelküket formáló erő ,amit ugye tagadni,letagadni lehet,de az hogy él,vagy élt valaki,az már tagadhatatlan.,mert bizonyíték az,hogy jelenleg van utóduk.
A "saját élethez" tartozik ez is,vagy elhatárolódva,felülemelkedve szemléli valaki saját magát,és ezért úgy dönt,hogy ezek a dolgok őt nem érdeklik.
Egy másik hozzáállás az,amikor valaki nincs,különböző mértékben,megelégedve magával. Lehet ez a viselkedés kóros mértékű,vagy az "életéhez" igazodó. Felveheti azt a stílust hogy másokra tolja a keresztjét,vagy saját maga küzd meg a démonaival.
Sokan úgy gondolnak erre,hogy "nincs ebben döntése" ,a lesz ahogy lesz hozzáállással,és "nem szólok bele a saját életem alakulásaiba" csak re
Csak reagálok a történtekre (azt kész) ,s ezzel be is van fejezve! Semmiről el nem gondolkodom,mert [ ] Beveszem a gyógyszerem,megiszom a piám,vagy éppen,ami akad kábítószerként azzal a végén kilövöm az agyam.
+
- Érzelmileg valóban támogatom azt,amit tenni készülök,vagy teszek?
- Könnyen meg tudom tenni,vagy nem,és akkor felesleges?
- A jövő szempontjából építő dolog?
